Van egy olasz dal, melyhez mindig visszatérek. Mint a mágnes, úgy vonz, hogy újra és újra meghallgassam. Ez a a dal a "szardíniaiak himnuszaként" ismert csodálatos népdal. Ezt a dalt Szardínia szigetén mindenki ismeri, és énekli.
Én Andrea Parodi előadásában ismertem meg, és azóta nem tudok elszakadni tőle. Úgy tudta énekelni, hogy a szívem is megszakad, ha hallgatom.
Sajnos Andrea Parodi fiatalon ment el a világunkból, de még súlyos betegen is énekelt. Ezen a felvételen az utolsó koncertjén énekli az előző dalt. Nehéz könnyek nélkül végignézni és hallgatni a klippet, és látni ahogy az utolsó percekben a feleségét felhívta a színpadra, és énekelt neki. És a végén ahogy elbúcsúzik a közönségétől - és mosolyog ...
Szeretném megosztani ezt a földön túli, rendkívüli élményt veletek:
Hiszek benne, hogy születnek a Földre angyalok ...
EGY ÉRZÉS, EGY SZÓ, EGY GONDOLAT, EGY PILLANAT - AMI MEGÉRINT, AZT LEÍROM. *** ÉRZÉSEK, FOTÓK, GONDOLATOK, CSALÁD, MUNKA, RECEPTEK, ÉLETMÓD, UTAZÁS - MINDEN, AMI AZ ESZEMBE JUT ... *** VÉGÜL IS EZ EGY NAPLÓ FÉLE...
1 megjegyzés:
Tényleg jó ez a dal!
Megjegyzés küldése