Illattá kell válnod, kedvesem,
S múlnod mindőjükkel csendesen,
Ha csókot int az őszi Nap.
Ha érteni vágyod a rózsát,
A földben kell gyökerezned,
S meghalnod minden másnak,
De nem az ölelő szeleknek.
S tűrnöd a fonnyasztó meleget,
A fagyot, s a virágverő esőt,
És szemlélned naphosszat gyémánt egeket...
De ott kell lenned az éjben is,
Mint a vízcsepp, oly védtelen...
S akkor szólhatsz pár szót a rózsáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése