Az elmúlt napok főleg a kiskutyus rendre nevelésével teltek. Úgy néz ki, hogy kezdi megérteni, hogy nem szabad oda pisilni, kakilni, ahová csak akar, szinte alig piszkít rossz helyre, és ennek nagyon-nagyon örülök :)
Viszont azt a gyerekemet, amelyik a legjobban szereti, akivel alszik, aki folyton foglalkozik vele – szóval őt folyton harapdálja, de elég durván… Tegnap úgy beleharapott a fiam szája alá, hogy akár piercinget is tehetne bele, azt hittem, hogy mennünk kell összevarratni… A múltkor az orrcimpájába harapott bele, akkor is ömlött a vér.. Ki gondolná, hogy ilyen tűhegyes fogacskái vannak ennek a kis bestiának?
Sürgősen kell keresni valamilyen használható információt arra vonatkozóan, hogyan lehetne az ilyeneket elkerülni, megelőzni. Elsősorban meg kellene értenünk, hogy miért történik ez. Miért pont ezt a gyerekemet harapja?
Sok kutyusunk volt már, de egyik sem harapott minket meg soha, akárhogy nyúztuk őket. Talán ez egy hozott rossz tulajdonsága? Azt hallottam, hogy az előző gazdája nagyon félt tőle, amikor elkezdett morogni, meg harapdálni. Te jó ég, én sosem féltem egy kutyámtól sem, hogy lehet hagyni idáig fajulni a dolgokat? De legfőképpen mit lehet tenni ellene?
Az új kisruhában Nem csináltam semmi faxnit, levágtam egy régi pulcsi ujját, 2 lyukat vágtam a lábacskáknak, a szőrös mandzsetta részt bevágtam, hogy könnyű legyen belebújni és kész is
Szeretet és nagy ölelés !
Dia
Azért írhatnál ám ide Te is nekem néha ... ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése