"Az éhező embernek ne enni adj, hanem tanítsd meg halat fogni!"

Mióta az eszemet tudom, mindig olyan érzésem van, hogy nekem meg kell mentenem valakit. Valakit, aki segítséget kér tőlem, és valakit, aki nem is szól, csak látom a szeméből , hogy baj van. Valakit, aki süllyed, és nincs kibe kapaszkodnia. Legyen az a valaki egy ember, vagy egy állat, vagy egy növény, vagy akár egy kavics, mindegy nekem.
Mindig erős késztetést éreztem, hogy azok mellé álljak, akik gyengébbek, akik betegek, akik szomorúak, akik nem látnak örömöt az életükben.

Van egy ősi kínai közmondás, miszerint "az éhező embernek ne enni adj, hanem tanítsd meg halat fogni".
Ez az életem egyik mozgatórugója. Bár az éhező pillanatnyilag mindig jobban örülne egy falat ételnek, és talán meg is haragszik , amiért helyette szavakat kap. Mégis, tudom, csak akkor segítek igazán, ha átlátom a gondját, megértem a helyzetét, és elmondom, hogy én hogyan látom a kiutat. A legnagyobb kudarcként élem meg azt, amikor én mindent megtetszek , hogy segítsek valakin, napokig, hetekig rágom magam a megoldáson, a lehetőségeken, de a bajba jutott mégsem él velük, hanem ragaszkodik továbbra is a falat kenyérhez.

Szeretném megtanítani nekik, hogy az ÉLET minden pillanatában van szépség, és öröm! Én tudok örülni egy napsugárnak, ahogy végigsimogatja az arcom, és tudok örülni a Földön bármely táján is járok egy szép rétnek, egy fűszálnak, egy virágsziromnak.
Bele tudok feledkezni egy óriási hullám látványába, és elbűvöl a tenger zúgása.
Határtalan boldogságot tud nyújtani a a gyermekeim mosolya, ahogy rám néznek, ahogy átölelnek, ahogy vigasztalnak, úgy ahogyan senki más nem tud ezen a világon. Nézem, ahogy éjjel alszanak, és érzem, ahogy szuszognak, és eltölti az egész lényemet a hála, hogy ennek a pillanatnak a részese lehetek.

Nem tudjuk, meddig vagyunk ezen a bolygón, és nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Élj úgy, mintha minden pillanat az utolsó lenne, és legyél boldog, hogy megérheted ezt. Ne legyen félelem, aggodalom a szívedben a jövőt illetően, ha hiszel magadban, csakis szép lehet. Higgy abban, hogy a dolgaid elrendeződnek, hiszen minden úgy alakul majd, ahogyan annak alakulnia kell!

Tudom, ez nagyon szentimentális bejegyzés lett, de hát ilyen hangulatom is szokott lenni. Főleg, hogy nemrég vesztettem el egy eltévedt lelket, akinek nem tudtam segíteni ezen a világon.